2. bejegyzés-a koncert napja

7-e egy hétfői napra esett. Miután megígértem, hogy mindent tökéletesen be fogok pótolni, anyuék belementek, hogy ezen a napon egyáltalán ne menjek suliba, hanem otthon készülődhessek. Reggel egy frissítő zuhannyal kezdtem. Zuhanyzás után felkaptam egy testnadrágot és egy egyszerű pólót, a hajamra pedig egy törölközőt csavartam. Kimentem a konyhába reggelizni (kukoricapehely), ami után alaposan fogat mostam, majd nekikezdtem a hajam szárításának. Mikor teljesen megszáradt, átfésültem egy párszor, majd kontyba fogtam. A fürdőszobai szekrényben lévő retikülömből kikerestem a zöld körömlakkomat és megpróbáltam művészi pontossággal kifesteni a körmeimet, ami után egy fél óráig ugyanabban a pózban tartottam a kezeimet, nehogy véletlenül is elkenjem a lakkot.
Ebéd után még egyszer fogat mostam és ezután még legalább kétszer. A koncert este nyolckor kezdődött és én már hat órakor indulásra készen álltam. Indulásig a konyhában egy széken ülve Ed Sheerant hallgattam a telefonomról. Hét órakor beültem apukám autójába és ott folytattam a zenehallgatást. Kb fél órával később megérkeztünk abba a nyíregyházi csarnokba, ami a koncert helyszínéül szolgált. Egyedül álltam és néztem, ahogy az autó, amiben apukám ül, lassan távolodott az utcán. Beléptem az épületbe, átadtam a jegyem és bevetettem magam a tömegbe. A csarnok már szinte teljesen megtelt. Megpróbáltam minél közelebb férkőzni a színpadhoz. Nagyon lassan teltek a percek, de végül elérkezett a nyolc óra. A terem elsötétedett, majd egy hatalmas reflektor gyulladt fel, ami megvilágította a színpadon álló, gitárt tartó, vörös hajú énekest. A csarnokban lévő tömeg sikítozni, üvöltözni kezdett. Ed megpengette a gitárját, közelebb hajolt a mikrofonba és belekezdett az első dalba. Fantasztikus micsoda hangja van! Élőben is csodálatos volt. Hat dal után bejelentette, hogy egy kisebb szünet következik. Nem igazán hallottam olyanról, hogy egy koncert közepére beszúrnak egy szünetet, de kihasználtam a lehetőséget arra, hogy valami kaját, illetve innivalót vegyek magamnak.A büfé az épületen kívül volt. Már majdnem kilenc volt, úgyhogy a levegő meglehetősen hűvös volt, az én felsőm meg vékony, de a kajáért mindent, nem? Meglepetésemre a büfésorban egyetlen fiú állt. A fején egy szürke kapucni volt, ami teljesen az arcába volt húzva. A pulcsija fölé egy fekete bőrdzsekit vett. A büfés nő értetlen arccal nézett rá. Mikor közelebb értem megértettem, a fiú angolul beszélt, amiből a nő semmit sem értett. A fiú felém fordult. Napszemüveget viselt.
- Légy szíves, mondd, hogy te beszélsz angolul! - félve bólintottam, mire elmondta, hogy mit szeretne, amit én magyarul továbbítottam a büfés nőnek, majd elmondtam a fiúnak az árát. Láttam, hogy a pénztárcájában csak amerikai dollárok vannak, így elővettem a sajátom, elmondtam az én rendelésemet is, majd kifizettem egybe.
- Köszönöm - fordult felém és bár nem láttam a szemét, biztos voltam benne, hogy hálát sugároz. Ügyetlenül kotorászott a tárcájában, majd a kezembe nyomott egy ötdollárost. - Ezt majd beválthatod.
- Ezt nem fogadhatom el - próbáltam visszaadni a pénzét.
- De - mondta egyszerűen és összecsukta a markom a pénz körül. A büfés nő közben elkészült a rendelésekkel. Mindketten egy kólával és egy szendviccsel a kezünkben léptünk el a büfétől, majd leültünk a bejárat melletti padra.
- Honnan jöttél? - kérdeztem, miközben haraptam egyet a szendvicsembe. Miközben hallgattam, ahogy angolul beszél, észrevettem, hogy nagyon ismerős a hangja és gondolkozni kezdtem, hogy vajon honnan.
- Kanadából.
- Hány éves vagy?
- 17. 18 leszek augusztusban - csak nem! Áhhh... az nem lehet.
- Szeretsz énekelni?
- Igen és azt mondják egész jó vagyok benne - láttam, ahogy mosolyra húzódik a szája. Igazából a szája volt az egyetlen, amit láttam az arcából.
- Uuu... Énekelsz nekem valamit?
- Mit szeretnél hallani?
- Give me love?
- Legyen... Give a little time to me or burn this out
We play hide and seek to turn this around
All I want is the taste that your lips allow
My, my, my, my, my, give me love...
- Wow, te nagyon jó vagy! Hogyhogy nem futottál be eddig? - próbáltam egy kis cinizmust vinni a hangomba, de nem úgy tűnt, mintha leesett volna neki. Hirtelen felbátorodva cselekedtem, egyik kezemmel lehúztam a süsüt a fejéről, másik kezemmel pedig a napszemüvege után nyúltam.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte, miközben visszatette a kapucnit és kivette a kezemből a napszemüveget.
- Csak meg akartam bizonyosodni az igazamról.
- És? - kérdezte huncut mosollyal az arcán.
- Igazam volt. Már az elejétől sejtettem, de amikor énekelni kezdtél biztos lettem benne.
- Honnan ismertél rám?
- Felismertem a hangod és egyébként nem ismerek más kanadait aki augusztusban lesz 18 - mosolyogtam rá, mire ő nevetni kezdett.
- Te hogyhogy nem borulsz ki vagy fordulsz ki önmagadból?
- Kéne?
- Nem tudom. A rajongóim általában sikítórohamot vagy sírógörcsöt kapnak, amikor találkoznak velem.
- Mondjuk úgy, hogy én a rajongóidnak azt az igen csekély számú táborát erősítem, akik nem-hogy is kell szépen mondani?-őrültek.

- Ez nem volt szép.

- Ja, tényleg, bocsi. Megkérdezhetem, hogy egy ilyen hatalmas sztár mi járatban van Magyarországon? Azt ne mond, hogy csak az Ed Sheeran koncert miatt jöttél...

- Pedig igen - mosolygott rám, mire felnevettem. - Őszintén? Nem tudom. Otthon twittereztem és amikor láttam, hogy ez Ed turnéjának következő helyszíne, úgy éreztem, hogy ide kell jönnöm, mert itt valami különleges fog történni.

- És már megtörtént, vagy még vársz rá?

- Hamarosan kiderül - ezután percekig csak mosolyogva ültünk, egymásra nézve. Már nem volt rajta a napszemüveg, így belenézhettem a szemeibe. Meseszépek voltak...

- Szereted a Harry Pottert? - mintha már rég fel akarta volna tenni ezt a kérdést, de nem tudta hogyan.

- Nem is kicsit - nevettem fel, majd előhúztam a pólóm alól a Roxfort címeres medálom.

- Wow - mosolygott, majd a saját pólója alól egy ugyanolyan medált húzott elő.
A Harry Potterről áttértünk a filmekre, majd a könyvekre, majd egyéb szabadidős dolgokra. Teljesen őszintén mondom, hogy jól szórakoztam, amíg Shawnnal beszélgettem. Nagyon jófej, kedves és aranyos volt. Elképesztő, mennyi mindenről lehet beszélgetni alig fél óra alatt! Olyan bizalmat ébresztett bennem, hogy elmondtam neki mire vágyom a legjobban. Ráadásul a dzsekijét is kölcsön adta, hogy ne fázzak. Addig beszélgettünk, amíg a bejárat fölött lévő lámpa villogni nem kezdett, ami a szünet végét jelezte.

- Megyünk? - állt fel és felém nyújtotta a karját, amire én kissé meglepetten néztem. Végül megragadtam és együtt mentünk be a csarnokba. Együtt énekeltük a dalokat, sokat nevettünk és képeket is csináltunk. Az utolsó szám előtt vettem észre, hogy végig fogtam a kezét. Az utolsó dal a Give me love volt. Shawn elengedte a kezem és átkarolta a vállam én pedig az övére hajtottam a fejem és így hallgattuk végig a dalt.
Miután Ed lesétált a színpadról, elővettem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő. 22.25 volt.
- Bocsi, de sietnem kell. 40-kor megy a buszom - fordultam Shawnhoz és búcsúzásképp egy puszit nyomtam az arcára.
- De... - szólt utánam, de a többit nem hallottam, mert a tömeg már elsodort tőle, nekem pedig sietnem kellett. Futó lépésben igyekeztem a buszmegállóba és épp időben értem el az utolsó buszt. Pihegve ültem le az egyik ülésre. A busz szinte üres volt. Előhúztam a telefonom a táskámból. A koncert alatt készült képeket kezdtem nézegetni. Az egyik Shawnnal közös képünket beállítottam háttérnek, majd tovább lapoztam a gallériát. A következő képen két Roxfort címeres medál volt egy tenyéren. Automatikusan a nyakamhoz kaptam. Itt volt egy miniszívrohamom. A lánc nem volt a nyakamba. Hát persze! Valószínűleg soha többé nem látom a fiút, akivel életemben a leghosszabb ideig tudtam jól érezni magam és még a rá emlékeztető nyakláncnak ia búcsút mondhattam.

Amikor hazaértem, a szüleim már aludtak. Próbáltam a lehető leghalkabban bevonulni a szobámba, átöltöztem a pizsimbe és bedőltem az ágyba. A telefonom még mindig a kezemben szorongattam és a háttérképemet nézegettem. A képet Shawn csinálta az én telómmal, miközben Ed a Give me love-ot énekelte. Ő a kamerába mosolyog, átkarolja a vállam én pedig az övére hajtom a fejem, szintén mosollyal az arcomon. Alig egy órát töltöttem a társaságában, de azt hiszem szerelmes vagyok. A fülhallgatót a fülembe dugva elindítottam Shawn Believe-jét és elaludtam. Vagyis csak próbáltam, ugyanis ezután az este után nem igazán tudtam. Összesen két órát aludtam, hajnali öttől hétig. Akkor is Shawnról álmodtam.

1. bejegyzés-felkészülés

Még mindig képtelen vagyok elhinni. Pedig naponta többször is a kezembe veszem a jegyet, hogy eljusson az agyamig. A szüleim már biztosan a falra másztak a könyörgésemtől, így végül beadták a derekukat és megvették. Otthon, a szobámban ülve egyedül nagyon gyakran hallgatok Ed Sheerant. A zenéje gyönyörű és erőt ad.
A koncert 3 hét múlva lesz, vagyis március 7-én. Ki gondolta volna, hogy Ed egyszer meglátogatja a drága Magyarországot?
Minden délután bejárom a kollégiumhoz legközelebb eső ruhaboltokat, hátha találok valami olyat, ami tetszik és felvenném a koncertre. Ja, igen. Kolis vagyok. Hát így elég nehéz egy ekkora eseményre készülődni. Végülis a hetek alatt az otthoni és a boltokban talált ruhák közül végre sikerült kitalálnom, hogy mit vegyek fel, hogy ronda se legyek, de azért maradjak önmagam. Remélem jó idő lesz :)
Valamelyik hétvégén kipróbáltam ezer féle formában a hajam (vasalva, göndörítve, kreppelve, felfogva, kontyolva, fonva stb), de végül csak kimostam és úgy döntöttem ez lesz a legjobb.
Annyira izgulok, hogy még a könyveim se tudnak lekötni. Pedig a Harry Pottert is próbáltam. Mind a hétből olvastam kb egy-egy oldalt, aztán letettem. Még soha nem volt rá példa, hogy a Harry Potter ne tudott volna lekötni. Már kiskoromban is, amikor anyukámék már besokalltak tőlem, vagy sírtam valamilyen kitalálhatatlan okból, csak betettek egy HP DVD-t és már teljesen nyugodtan, meredező szemekkel bámultam a képernyőt.
Anyut is kiborítottam egy párszor a hetek alatt. "Mit vegyek fel? Ez nem jó! Olyan hülyén nézek így ki! Ronda vagyok. Nem érdekel! Akkor is így megyek!" stb kijelentéseim az őrületbe kergették. Szerintem már alig várja, hogy túl legyünk ezen a koncert dolgon és folytatódjon normálisan az életünk. Nem mintha valaha az lett volna vagy egyáltalán létezne olyan, hogy normális élet.
Már az is kezdett a családom és a kolis szobatársaim agyára menni, hogy éjjel-nappal Ed Sheeran számokat hallgattam, amik közé beékelődött néhány Shawn Mendes dal.
Anya tudta, hogy túlságosan izgatott vagyok, de állítása szerint a tanulásból nem engedhet. Így folyamatosan tanulnom kellett, nem mintha olyan egyszerű lett volna koncentrálni rá, de végül megcsináltam és nem kaptam az átlagosnál rosszabb jegyeket ez idő alatt sem.
Egyetlen dolog volt, ami kicsit feloldott a koncertre való görcsölésből: a koliban a barátnőimmel folytatott csajos, főként "crush" témájú beszélgetések.
A készülődésem a hetek alatt nagyjából ilyen dolgokat ölelt fel.

Sziasztok :)

Sziasztok, ez csak egy megjegyzés lenne a leíráshoz. Nyilván lennének benne angol párbeszédek, de ezeket magyarul fogom írni 1, mert nem vagyok annyira zseniális angolból, hogy ezeket a beszélgetéseket úgy írjam és 2, szerintem jobban "élvezhető" a sztori, ha végig egy nyelven van :) Jó szórakozást az olvasáshoz, véleményeket szívesen várok!